Hibridből enyhe, hangulatból erős - Fiat 500 Hybrid teszt

Ha van olyan újonnan kapható autótípus, amit senkinek nem kell bemutatni, az a Fiat 500 2007-ben debütált második nemzedéke.

annyira telitalálatnak bizonyult, hogy kis túlzással akkor is el lehetett volna adni, ha a 40 éve bemutatott ős-Pandához hasonlóan léghűtéses kis Polski-motorral és kivehető kempingszékekkel gyártották volna. Igaz, kéthengeres motor később tényleg választható lett hozzá, de a turbós, 0,9-es Twinair gyártását két éve abbahagyták.

A Fiat megmentője?

Sokak szerint a modellpalettáját hosszú ideje elhanyagoló Fiat már nem is létezne, ha nem tudott volna több mint kétmillió új 500-ast eladni Európában, ami talán igaz, talán nem, de az biztos, hogy a cég nagyon sokat köszönhet a típusnak, amelyről mindenki tudja, hogy nem a technikája vagy a praktikuma, hanem csupán a megjelenése és a kedvező ára miatt sikeres.

Persze a vezetési élmény közel sem volt olyan intenzív, mint a gokartszerű Mini esetében, de ez senkit nem érdekelt, ráadásul az 500-as iránti keresletet az egyre szaporodó, divatcégekkel kreált limitált szériák csak tovább fokozták.

A dizájn időtállóságát bizonyítja, hogy

és akkor is alig nyúltak hozzá (a ráncfelvarrt verziók az üreges hátsó lámpákról ismerhetőek fel, de az infotainment rendszert is lecserélték bennük). Még a vadonatúj alapokra épített, kizárólag elektromosként megvehető, idén debütált új 500-as is szinte ugyanúgy néz ki, mint a régi, leszámítva a szempillás LED-fényszórókat, valamint az opciós, 3+1 ajtós karosszériát.

Kellett bele egy új motor

Persze a Fiat is tudja, hogy egy 11 millió forintba kerülő villanyautóval nem fogja tudni leváltani a harmadannyiba kerülő, évi 200 ezer példányban fogyó régi népautót, ezért a régi 500-ast továbbra is a kínálatban tartják. De

ugyanis az ősrégi, négyhengeres Fire motor 110 g/km-es CO2 emissziója túl sok volt az Európai Unió elvárásaihoz képest. Egy új fejlesztésű 1,0 literes „hibrid" háromhengeres váltotta le, amely kisebb, könnyebb és hatékonyabb, és nem mellesleg csak 88 g/km-es kibocsátással rendelkezik.

A hengerenként kétszelepes újdonság a friss FireFly motorcsalád tagja, a Tipo 100 lóerős ezres motorjával ellentétben nem kapott turbófeltöltőt. És, hogy miért van „Hybrid" felirat a Fiat hátulján és kerek logó mindkét ajtaján? Mert a motorra rákapcsoltak egy apró, szíjhajtású indítómotor-generátort (BSG), amely fékezésnél áramot termel vissza egy kis kapacitású lítium-ion akkumulátorba, gyorsításkor pedig besegít a benzinesnek. Persze hiába hirdeti a Fiat nagy betűkkel, hogy már az 500-as is hibrid lett, ezt illik fenntartással kezelni, mivel

és az akkumulátorát sem lehet külső forrásból tölteni.

Csak egy túlméretes indítómotor

Sokat ne várjuk a villanymotortól, mert mindössze 4,7 lóerő a teljesítménye, ami egyszerűen kevés ahhoz, hogy a kis benzinmotor gyengeségét elfedje. Ezt támasztja alá az is, hogy a 70 lóerős hibrid 500-asnak

míg a 69 lóerős 1,2-esnek 12,9 is elég volt. De a gyorsulásnál fontosabb a rugalmasság, és ebben sem remekel az új erőforrás: mindössze 92 Nm-t présel ki magából, azt is 3500-as fordulatnál, míg a régi Fire motor 3000-nél adta le a maximális 102 Nm-t. Lehet, hogy megmosolyogtatóak ezek az értékek, de ezen a szinten ez jelentős különbség.

Igaz, az alsó fordulatszám-tartományban néha érezni valamit az elektromos rásegítésből, de ez ugyanolyan jelképes segítség, mint a hibrid Suzukik esetében: ha nem tudnám, hogy van bennük villanymotor, talán sose tűnne fel.

szereti, ha tapossák, jól veszi a fordulatot, simán elforog 6000 fölé is, amire szükség is van, ha valaki haladni szeretne. Ekkor a hangjával is mosolyt csal az utasok arcára, pedig a sportos morgás szöges ellentétben áll a gyorsulás intenzitásával, de a drámai előadás legalább megvan, a városban többre nincs is szükség.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra a folytatáshoz!